Üdvözöljük az ezred honlapján!

Bejelentkezés

Közösség

A fegyvernem történetének olyan időszaka volt ez a néhány év, amikor a repülőtechnika fejlődése a honi légvédelmi tüzércsapatok addig a haderőben nem alkalmazott fegyverzettel – légvédelmi rakétatechnikával – való ellátását kényszerítette ki. Az átfegyverzés a Szovjetunióban történt átképzésekkel kezdődött, később honi bázison (Légvédelmi Kiképző Központ, majd ZMKA és ETI) történő képzéssel folytatódott. Ebben az időszakban kezdődött meg a légvédelmi tisztek iskolarendszerű képzése is a Szovjetunió intézményeiben (Harkov, Kalinyin és Kijev, majd a későbbiek során Minszk is). Az infrastruktúra megteremtése, a rakétatechnika átvétele és maga a képzés-felkészítés is a legnagyobb titoktartás (rezsimszabályok) mellett történt. A Magyar Néphadsereg első légvédelmi rakétakomplexuma (DVINA, SA–2) 1959. október 8-án érkezett Börgöndre és lett ezzel hosszú időre a honi légvédelmi csapatok alapvető – közepes hatótávolságú – fegyvere. 1959 őszén a 11. honi légvédelmi tüzérezred bázisán létrejött a Légvédelmi Kiképző Központ (LKK), amely biztosította a légvédelmi rakétacsapatokhoz beosztott állomány felkészítését, és alapja lett az új szervezetű 11. honi légvédelmi tüzérezrednek, a fegyvernem első légvédelmi rakétaezredének (a légvédelmi tüzér megnevezést – rejtési megfontolásokból – egészen 1987-ig alkalmazták a légvédelmi rakétacsapatok megnevezésére is).

Az objektumok birtokbavétele, a kiképzés és a mintegy két évig tartó rendszerbe-állítási folyamat után a Magyar Néphadsereg első légvédelmi rakéta éleslövészetére 1961 tavaszán került sor. A lövészetre kijelölt 11/2., 11/3., 11/4. és az időközben ugyancsak megalakított 104/2. osztályok közül elsőként a 11/2. osztály lőtt 1961. április 21-én.

A 11. honi légvédelmi tüzérezred (amely időközben elfoglalta budapesti állomáshelyét) 1962. január 1-jétől harckészültségi (később készültségi) szolgálatot látott el. A vezetés átszervezése során 1961. augusztus 1-jén megalakult az 1. honi légvédelmi hadosztály és átvette az OLP-től a 31. és 47. honi vadászrepülő, a 11. és a 104. honi légvédelmi tüzér- és az 54. rádiótechnikai ezredet, amelyek egészen a közelmúltig a honi légvédelmi csapatok gerincét képezték. 1961 szeptemberében teljessé vált a 104. honi légvédelmi tüzérezred harcrendje és ezzel kialakult az ország oltalmazásában legjelentősebb budapest-dunaújvárosi tűzrendszer. Az 1961. szeptember 15-én megalakult 105. honi légvédelmi tüzérezred – a felkészítés és az éleslövészet után – hozta létre 1962-től a borsodi tűzrendszert. 1962. október 1-jével Miskolcon megalakult (a keleti országrész honi légvédelmi csapatainak összfegyvernemi vezetésére) a 2. honi légvédelmi hadosztály-parancsnokság. A hadosztály alárendeltségébe került az 59. honi vadászrepülő ezred és a 86. önálló vegyes repülőosztály is. A hadosztály 1962. december 1-jén vette át a keleti országrész oltalmazását.

Az akkor hagyományosan évente megrendezett április 4-ei díszszemléken is megjelent a légvédelmi rakétatechnika (első alkalommal 1961-ben a 11. honi légvédelmi tüzérezred), ahol a légvédelmi tüzér- (rakéta-) ezredek egymást követve képviselték a fegyvernemet.

Eközben a szárazföldi haderőnél is elkezdődött a szervezeti és technikai fejlesztés, aminek első aktusaként az akkor létrehozott 5. hadsereg-parancsnokságon (Budapest, majd Székesfehérvár) létrejött a légvédelmi főnökség, és mivel a szárazföldi haderő zöme ezen szervezet alárendeltségébe került, így a légvédelmi tüzér egységeket is ide csoportosították. A honi légvédelmi csapatoktól átvett eszközökre és a kivonuló szervezetek fegyverzetére alapozva új szervezeteket is létrehoztak. Hadseregközvetlen lett a 7. légvédelmi tüzérezred és az újonnan alapított szolnoki 5. légvédelmi tüzérezred. Ez utóbbi ezredet fegyverezték fel a kivonuló légvédelmi tüzérség életében először 100 mm-es légvédelmi lövegekkel, SZON–9 tűzvezető lokátorokkal és PUAZO–6 lőelemképzőkkel (4 m-es távmérővel). Hadosztályközvetlenek lettek a már korábban említett 14., 18., 8., valamint 102. légvédelmi tüzérosztályok. Közülük a 8. osztályt 1962-ben 57 mm-es önjáró lövegekkel (BÜSZKE) fegyverezték át, és az akkor megalakított 11. harckocsihadosztály alárendeltségébe helyezték. Létrehozták Karcagon a 6. légvédelmi tüzérosztályt (4. hadosztály, majd a későbbiekben 3. hadtest) és a 87. légvédelmi tüzérosztályt (a későbbiekben Kiskunfélegyháza, majd Nagyoroszi), majd hadseregközvetlenként 1962-ben Kalocsán megalakították a 15. légvédelmi tüzérezredet (a jelenlegi dandár harmadik elődjét).

1961 és 1962 között a csapatlégvédelmet átfegyverezték (az 5. légvédelmi tüzérezredet csak 1965-ben). Alapvető fegyverzetük (hadsereg- és hadosztályközvetleneknél) az 57 mm-es löveg (a harckocsihadosztálynál BÜSZKE), a P–15 és a SZON–9 típusú lokátor, az E–2 lőelemképző, a lövészezredeknél a 14,5 mm-es géppuska (a 37 mm-es gépágyú helyett) lett.

Összességében a Varsói Szerződés többi hadseregéhez való felzárkózás időszakában a hangsúly a szervezeti és az anyagi-technikai fejlesztésen volt. A haditechnika változása új szervezeteket eredményezett, aminek következtében a fegyvernem megújult. Kiépült az ország legalapvetőbb légvédelmi rakéta tűzrendszere, a csapatok légvédelmi oltalmazása is hatékonyabb lett.