Üdvözöljük az ezred honlapján!

  

 SLAMRAAM-program: Törlésre ítélve

Az Egyesült Államok Szárazföldi Hadserege (US Army) több, mint egy évtizedes fejlesztés után, megrendelés hiányában törölte a SLAMRAAM (Surfaced Launched AMRAAM – Advanced Medium-Range Air-to-Air Missile) légvédelmi rakéta rendszer gyártására irányuló programot. Az Egyesült Államok védelmi költségvetésének csökkentése és a jelenlegi biztonsági kihívások jellegének köszönhető alacsony prioritás miatt törölték a projektet. Mindezidáig nagyságrendileg 3 milliárd dollárt költöttek a SLAMRAAM-re és a gyártáshoz további 12 milliárd dollárra lenne szükség.

A másik nagy probléma, amivel a SLAMRAAM programnak szembe kellett nézni az a földi telepítésű légvédelemi rendszerek csekély megbecsültsége az Egyesült Államokban. A jelenleg zászlóshajónak minősülő Patriot rendszer kifejlesztése két évtizedbe telt és a legtöbb pénzt a szolgálatba állításkor, 1984-ben költötték a rendszerre. Mivel az amerikai repülőgépek több, mint hatvan éve uralják a légteret (sokszor aránytalanul gazdaságtalan alkalmazási körülmények között - a szerk. megjegyzése), a szárazföldi erők nem érezték szükségét, hogy földi telepítésű légvédelmi rendszerekre áldozzanak. A legelterjedtebb hordozható légvédelmi rakétát, a Stingert, kis magasságú légi célok, főként helikopterek ellen alkalmazzák, míg a Patriot rendszert - hagyományos légi támadóeszközök viszonylatában - a nagy magasságban és nagy távolságban érkező célok ellen, de a két rendszer között valójában nincs átmenet.

A SLAMRAAM-rendszer öt éve gyártásra kész, így a fejlesztők további lehetőségeket kerestek a rendszernek. Tavaly szeptemberben sikeres rakétaindítást hajtottak végre egy módosított HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System) rakéta indítóállványról. A HIMARS egy 5 tonnás katonai tehergépjármű, egy 6 cellás konténerrel az MLRS (Multiple Launch Rocket System) rakétái számára. Ez a konténer emeli tűzkész helyzetbe a rakétákat. A SLAMRAAM rakéta (AIM-120 AMRAAM) kisebb, mint az MLRS rakétái, így nem jelentett problémát a hat SLAMRAAM rakéta elhelyezése ugyanazon a helyen. Ez idáig a SLAMRAAM indítását csak a kisebb Hummer-ről (HMMWV, azaz High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle – nagy mozgékonyságú többcélú kerekes jármű) hajtották végre, ami csak 4 rakéta szállítására, tárolására és indítására képes. A HIMARS nyolc rakétát is képes szállítani, robusztusabb, páncélozottabb és megbízhatóbb, mint a Hummer-re épített indítóállvány. Érdekesség, hogy bár az Egyesült Államok fejlesztette ki a SLAMRAAM-et, mégsem állították hadrendbe, míg más országok (Norvégia, Egyiptom, Egyesült Arab Emirátusok) már igen.

 A SLAMRAAM nem egyedi tervezés. A múltban fejlesztettek már olyan rendszereket, melyek rendszerint gépjárműre szerelt hőkövető rakétákat alkalmaztak, például a Sidewinder-t. Egy ilyen rendszer volt az amerikai Chaparral, mely az 1960-as évek végétől az 1990-es évek végéig állt rendszerben. 1993-ban mutatták be a váltó rendszert, a Stringer rakétákat alkalmazó Avenger-t. Amit az amerikai hadsereg valójában akart az a SLAMRAAM volt,  egy nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétával (AMRAAM) felszerelt rendszer. De a hadseregnek szüksége volt egy kis hatótávolságú rendszerre is, ami eredményesen használható helikopterek ellen, mivel a jövő háborúiban egyre kevésbé számolnak hagyományos merevszárnyú légi támadóeszközökkel.

SLAMRAAM indításA SLAMRAAM-ot a 1990-es évek végén kezdték fejleszteni, ám az amerikai hadsereget sokat kritizálták, különösen mióta a norvég haderő részére egy hasonló rendszert fejlesztettek ki NASAMS néven. Ez inspirálta az Egyesült Államok Hadseregét és Tengerészgyalogságát (USMC - United States Marine Corps), hogy valami hasonlóval álljanak elő, de a projekt nem élvezett túlzottan magas prioritást. A rendszer fő technikai problémáját a rakéta irányító rendszerének az alkalmazott légvédelmi lokátorhoz való integrálása jelentette. A norvég légierő ezt egyszerűen az öregebb HAWK, mint alaprendszerként szolgáló légvédelmi rakétakomplexum alkalmazásával oldotta meg.

Öt évvel ezelőtt az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága törölte a saját SLAMRAAM projektjét, amit CLAWS-nak (Complementary Low Altitude Weapons System) hívtak. A tengerészgyalogságnak nem volt elég pénze a projektre, és nem is érezték igazán szükségességét, hogy megfelelő támogatást (érvrendszert) találjanak a rendszernek., mivel a földi telepítésű légvédelem alkalmazásának előnyeit sikeresen szorítják háttérbe a nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező amerikai vadászrepülők, akik a közelmúlt fegyveres konfliktusaiban vitathatatlanul uralták az égboltot.   

Az Egyesült Államok Hadserege két évvel a tengerészgyalogság CLAWS fejlesztésének beindulása után kezdte el a munkát a SLAMRAAM-en.  Kezdetben a rendszer egy Hummer-ra szerelt négy darab AMRAAM aktív lokátor vezérelt levegő-levegő rakétát jelentett. Egy üteg egy tűzirányító központot, egy lokátorállomást (75 km-es felderítési távolsággal) és 4-8 darab Hummer indítóállványt foglal magába. A rakéta hatótávolsága 25 km és képes mind robotrepülőgépek, mind hagyományos légi támóeszközök (pl. helikopterek) megsemmisítésére akár 4200 méter magasságban is. A rakéta hossza 4 méter, a harci rész súlya 22,7 kg. A föld-levegő AMRAAM rakéta ára 600.000 dollár szemben a levegő-levegő változat 380.000 dolláros költségével, pedig alapvetően a két rakéta ugyanaz. 

Az AIM-120C AMRAAM az egyik legmodernebb szolgálatban lévő amerikai levegő-levegő rakéta, mely saját fedélzeti radarjával végzi a célravezetést. A norvég NASAMS rendszer - az amerikai Avenger rendszerrel együtt -  hét éve figyelhető meg Washington DC körül, mint egy esetleges, légi eszközzel végrehajtott terrorista támadás elleni védelem elemei A SLAMRAAM először Norvégiában fejlesztett változatát (amit NASAMS-nek - Norwegian Advanced Surface to Air Missile System-nek neveztek el) több más ország (pl. Spanyolország, Hollandia, Finnország) is alkalmazza. A NASAMS-t úgy fejlesztették, hogy könnyen képes legyen együttműködni különböző típusú célfelderítő lokátorokkal. 

A szárazföldi hadsereg korábban már többször is összetűzésbe került a Kongresszussal a SLAMRAAM késlekedései miatt. Az afganisztáni háború miatt az alacsony prioritású projektek közé került program csak annyi pénzt és figyelmet kapott, hogy éppen ébren tartsák és ne dobják ki a rendszert. Ezen információk fényében a SLAMRAAM-program törlése valójában nem jelent meglepetést annak, aki figyelemmel kíséri az amerikai légvédelem fejlesztésének kérdéseit. 

2011. január  29.
Fordította: Kézy Balázs százado
s
Forrás: strategypage.com