Üdvözöljük az ezred honlapján!

S-300 életben tartása

Az orosz S-300 légvédelmi rakétarendszer több milliárd dolláros üzletének felmondásával Irán sok eladatlan felszerelést hagyott a gyártónál.  Oroszország napjainkban vonzó árakat ajánlva igyekszik új vásárlókat találni. Venezuela 4 milliárdos forrást kapott, részben az S-300-as rendszer megvásárlására. Nemrég pedig Kazahsztánt győzték meg, hogy kössön üzletet 150 millió dollár értékben, és mivel Kazahsztán rendelkezik kőolaj és földgáz kincsekkel, így várhatóan fizetőképes is lesz. Mindennek ellenére, az S-300-as rendszerek harmada – megközelítőleg 100 rakétaosztály – jelenleg Oroszországban áll szolgálatban.

 


A rendszer fejlesztése és versenyképességének megőrzése miatt nagy számban kell értékesíteni az S-300-as eszközöket. Az S-300-ast többször modernizálták, így több változata is van annak az alaprendszernek, amit az 1970-es évek végén fejlesztettek ki, SA-10 néven. 2010 elején Oroszország hadrendbe állította az első S-400 (ismert úgy is, mint S-300PMU-3 vagy SA-21 Triumf) légvédelmi rakétaosztályt Moszkva körül. Az S-300-as új verziójában nagy szerep jutott az elektronikai ellentevékenységre, a zavarás elleni védelemre. A rakéták méretben nagyobbak és hatótávolságuk is megnövekedett. Két évvel ezelőtt az oroszok bejelentették az első S-400-as szolgálatba állítását Moszkva körül, ami valójában nem történt meg, de a fejlesztő munka folyamatos volt, és a legújabb tesztek sikeresen végződtek. Az S-400-as légvédelmi rakétaosztályok nyolc indítóállvánnyal – mindegyiken két rakétával –, egy irányító központtal és egy radarral rendelkeznek. A két éves csúszás eredményeként az elmúlt év végére települt két osztály Moszkva körül.

 

Az S-400-as hasonló az amerikai Patriot rendszerhez. Oroszország a fejlett technológia miatt még nem döntötte el, hogy exportálni akarja-e az S-400 rendszert. Időközben már dolgoznak az S-500-on is, melynek a telepítését öt éven belül tervezik. Az S-400 rendszer rakétájának a súlya 1,8 tonna, amiből 145,5 kg a harci rész, 8,4 méter hosszú és 50 cm az átmérője. Hatótávolsága 400 km és képes elérni a 30 km magasan repülő célokat is. A felderítő lokátor hatósugara 700 km.
A Patriot rendszerrel összehasonlítva az S-400-as ötször nagyobb hatótávolsággal rendelkezik és képes a lopakodó – csökkent észlelhetőségű – repülő eszközök detektálására is. A rendszer rendelkezik rakétaelhárító képességgel is, ami a kis hatótávolságú (3500 km) ballisztikus rakétákra korlátozódik.
Az S-400-as rendszer valójában két rakéta típussal rendelkezik, a nagy hatótávolságú rakéták mellett a rendszer egy kisebb hatótávolságú (120km) rakéta változatot is magába foglal. Ezekből négy darab került egy indítóállványra, hasonlóan más S-300-as rendszerekhez. Az S-400 nem rendelkezik harci tapasztalatokkal, de az amerikai hírszerzés szerint a tesztek – amelyeken a rendszer átesett – jól jelzik a rendszer képességeit. Igazából hogy mire képes a rendszer ismeretlen marad, míg át nem esik a "tűzkeresztségen".
Oroszország azt tervezi, hogy megközelítőleg 200 darab S-400-as indítóállványt vásárol (mindegyiket kettő vagy négy rakétával) és 2015-ig fokozatosan kivonja az idősebb S-300-as és S-200-as rendszereket, ami körülbelül 18 rakétaosztály telepítését jelentheti a következő hat évben. Az S-400-at emlegetik úgy is, mint az S-300-as feljavított verziója, ami alapjában véve igaz is.

Az S-300-as sem rendelkezik harci tapasztalatokkal, ellenben a Patriot igen. A múltban, a szovjet-orosz légvédelmi rendszerek hatásosnak bizonyultak a védelem nélküli légi járművek ellen. Az alkalmazott elektronikai ellentevékenységek (zavarások) azonban majdnem haszontalanná tették az orosz rakétákat. Az oroszok ragaszkodnak ahhoz, hogy ez ne történhessen meg újra, amiben a potenciális vásárlók is biztosak akarnak lenni.

2011. január 3.
Fordította: Kézy Balázs szds.
Forrás: strategypage.com