Üdvözöljük az ezred honlapján!

1

Veszélyben lehet az izraeli technológiai fölény?

Az izraeli rakétavédelmi rendszerek gyakori szereplői a híreknek, ahol is első sorban az általuk elhárított támadásokról, valamint az új eszközök, képességek megjelenéséről olvashatunk. Az elmúlt hetekben azonban olyan információk láttak napvilágot, melyek alapján nagy valószínűséggel a rendszer egyik Stunner elfogórakétája idegen kezekbe került, veszélyeztetve ezzel a legmodernebb, kifinomult technológiai megoldások titkosságát. A továbbiakban megismerhetjük, hogy pontosan milyen eszközről van szó, hogy kerülhetett „rossz kezekbe”, egyáltalán hogy épül fel a világ egyik legmodernebb rakétavédelmi rendszere.

Kevéssé ismert tény, hogy Izrael az egyetlen ország, amely képes teljes területét oltalmazni a különböző ballisztikus rakéták, 2föld-föld, levegő-föld rakéták és tüzérségi lövedékek ellen. Az ezt lehetővé tevő, 4 rétegű védelmi rendszer a következőképp épül fel:

Vaskupola (Iron Dome) – Kis távolságú (4 – 70 km) fenyegetettség ellen: A 2011 márciusa óta hadrendben álló Vaskupola egy mobil, bármilyen időjárási körülmények közt bevethető, automatizált célfelderítésű, egyszerre több cél ellen is hatékony védelmi rendszer. Elsődlegesen tüzérségi lövedékek, kis hatótávolságú rakéták ellen alkalmazható, képes a fenyegetettség szintje alapján a célpontok automatizált priorizálására. A rendszer Tamir elfogórakétája közelségi gyújtóval szerelt, repesz-romboló robbanófejjel rendelkezik.

Dávid parittyája (David’s Sling) – Középtávolságú (40-300 km) fenyegetettség ellen: A többrétegű védelem második vonalát képező Dávid parittyája 2017 áprilisában állt hadrendbe. Ellenséges repülőeszközök, ballisz3tikus rakéták, drónok stb. elfogására alkalmas. A rendszer kétlépcsős Stunner rakétája különleges kialakításának köszönhetően képes a gyors hangsebesség feletti manőverezésre, ezáltal az ún. „hit to kill” célmegsemmisítésre. Más szavakkal a Stunner nem rendelkezik közelségi gyújtóval, a becsapódás erejével pusztítja el a célpontokat.

Nyíl 2 (Arrow 2) – Harcászati ballisztikus rakéták elleni védelem szintje: (90 km hatótáv, 50 km magasságig). Az Arrow Weapon System (AWS) Arrow 2 elfogórakétája a visszatérő fázisban levő harcászati ballisztikus rakéták ellen bevethető, kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú, repesz-romboló robbanófejjel szerelt rendszer.

Nyíl 3 (Arrow 3) – Ballisztikus rakéták elleni védelem szintje: (~2400 km hatótáv, ~200 km magasságig). A közelmúltban hadrendbe 4állt Arrow 3 elfogórakéta költséghatékony módon nagyrészt ugyanazt az infrastruktúrát (indítóállványok, tűzvezető rendszer) használja, mint az elődje. A külső atmoszférában tartózkodó taktikai ballisztikus rakéták ellen bevethető, kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú, „hit to kill” elven működő rendszer. Egyes vélemények szerint akár műholdak ellen is alkalmazható.

Az amerikai-izraeli közös fejlesztésű Dávid parittyája rendszer meghatározó része a fentebb ismertetett többrétegű védelemnek, így a Stunner elfogórakéta felépítésének, működésének és technikai paramétereinek esetleges kompromittálódása komoly kockázat mindkét fejlesztő ország számára. Egy olyan eszközről van szó, mely képes a jelenleg ismert összes kis hatótávolságú ballisztikus rakéta megsemmisítésre, ide értve az új generációs harcászati ballisztikus rakétákat is. A „hit to kill” működési elv technológiai alapjai, a valós/hamis célok megkülönböztetésére alkalmazott multifunkciós infravörös/mikrohullámú szenzor, az adatkapcsolati rendszerek, a kétfokozatú szilárd hajtóanyagú meghajtás mind a legmagasabb technológiai színvonalat képviselik. Ezek tanulmányozásának a lehetősége igencsak alapos bepillantást enged a jelenlegi izraeli-amerikai csúcstechnika rejtelmeibe.

Mégis hogyan5 kerülhetett egy Stunner rakéta idegen kezekbe? A válaszért tekintsünk vissza 2018 nyarának eseményeire, amikor is Dávid parittyája először vett részt éles bevetésen. Ahogy ezredünk honlapján is beszámoltunk róla, kettő Szíria felől érkező kis hatótávolságú ballisztikus rakéta (NATO-kódjuk: SS-21 Scarab) pályaadatai alapján felmerült a lehetősége annak, hogy Izrael területén csapódnak be. Ekkor került sor két Stunner rakéta indítására, majd amikor a fent említett Scarab rakéták Szíria déli részén csapódtak be, aktiválták a Stunnerek önmegsemmisítését. A történet itt véget is ért volna, de az elmúlt hetekben olyan hírek kezdtek terjedni, miszerint az egyik rakéta önmegsemmisítő protokollja nem működött, a rakéta szír területen lezuhant. Az állítólagosan csak kisebb sérüléseket szenvedett eszközt ezek után az Asszád-rezsim katonái szerezték meg, akik pedig feltehetően továbbadták a Szíriában a kormányerőket támogató orosz katonáknak.

A hírt először a kínai SINA hírügynökség szellőztette meg, majd egyre több helyen kezdtek el a témával foglalkozni és a lehetséges következményeket latolgatni. A Business Insider-nek nyilatkozó Ian Williams, a tekintélyes washingtoni központú Missile Defense Project at the Center for Strategic and International Studies (Rakétavédelmi projekt - Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja) igazgató-helyettese például nem csak az oroszok miatt aggódik. „Ha Irán kezébe kerül a rakéta, 2 év múlva meg is lesz a másolata” nyilatkozta, majd azt is hozzátette, „Ha a Rafael-nél (A Stunner egyik gyártója/fejlesztője) dolgoznék, mostanra már nagyon ideges lennék”. Természetesen itt meg lehetne említeni a Rafael amerikai partnerét, a Raytheon hadiipari óriást is.

Felmerültek olyan vélemények is, miszerint a becsapódás után a rakéta valószínűleg sokkal komolyabban megsérült, mint ahogy a hírekben állítják. Más szakértők szerint viszont az akár 7,5 Mach sebesség melletti gyors manőverekre, rezgésekre felkészített eszköz túl ellenálló ahhoz, hogy a földet érés során nagyobb kár essen benne. Mindenesetre az biztosan kijelenthető, hogy akár darabokra törve is rengeteg 6értékes információt lehet kinyerni a rakétából, főleg az ún. „reverse engineering” (visszamodellezés) területén profi országoknak, mint Oroszország vagy Irán. Csak egy példa a közelmúltból az az eset, amikor az Amerikai Légierő elvesztett egy RQ–170 típusú lopakodó drónt Irán felett, majd később Irán Saegheh néven meg is építette a saját változatát, ami a valószínűleg gyengébb technikai paraméterek mellett is jól mutatja az ilyen jellegű problémák jelentőségét.

Jelenleg egyik érintett ország sem hajlandó megerősíteni a hírek valódiságát, így csak találgatni lehet, mik lesznek a hosszú távú következmények. Ha igaznak bizonyul, a Rafael-Rytheon párosnak komoly módosításokat kell végrehajtani a rakétákon, hogy megőrizzék a technológiai fölényt. Mindez nem csak Izraelt érinti, hiszen a Raytheon tervezi a Stunnerek integrálását a Patriot rendszerbe, valamint ennek exportálását is, amivel kapcsolatban már első vásárlóként szóba került Lengyelország hadereje.

Bárhogy is végződik majd ez a történet, mindez rávilágít egy régóta létező, de egyre nagyobb gondot okozó jelenségre. A haditechnikai eszközök egyre bonyolultabbak lesznek, egyre kifinomultabb technológiákat alkalmaznak, melyek rossz kezekbe kerülése komoly nemzetbiztonsági problémákat, kutatás-fejlesztési kihívásokat teremtenek. A kompromittálódott rendszerek költséges átalakítása, az esetleges export sikerek elmaradása mind olyan tényező, amikkel senki sem szívesen számol, de a jövőben valószínűleg gyakrabban merülnek fel.

2019. december 13.

Írta: Vadász István százados

Forrás:

http://raketaezred.hu
https://fighterjetsworld.com/
https://www.jewishvirtuallibrary.org
https://www.thedrive.com