Üdvözöljük az ezred honlapján!

 

 

Hosszú késlekedés után szolgálatba lép az SZ–400 légvédelmi rakétarendszer

Hosszú késlekedés után végre rendszerbe állt az orosz SZ–400 Triumf (SA–21 Growler)  légvédelmi rakétarendszer.


Az első két alegység anyaalakulatának a Moszkvai Körzet Elektrostal nevű helyőrségben (itt helyezkedik el az orosz Összhaderőnemi Űrvédelmi Parancsnokság - Military Space Defence Joint Command) települő légvédelmi rakétaezredet jelölték ki.

A most rendszerbe állított eszközök mellett ez év végéig további két alegység telepítése tervezett. A hírek szerint a fegyverrendszer rendszerbe állítása nem áll meg négy alegységnél, ám további alegységek telepítése csak a jelenleg fejlesztés alatt álló SZ–500 komplexumokkal párhuzamosan történik majd. Az orosz katonai vezetés reményei szerint az orosz Légvédelmi Parancsnokság 2015-re eléri teljes műveleti képességét, amely Oroszország-szerte lehetővé teszi majd minden stratégiai fontosságú objektum és létesítmény hatékony légvédelmi oltalmazását.

Az SZ–400 légvédelmi rakétarendszer 1999-ben kezdte pályafutását, mint az Almaz Science and Production Association hadiipari vállalat által fejlesztett SZ–300PMU3. Hivatalos nyilatkozatok szerint az első rendszer 2006-ban állt volna rendszerbe és 2007-ben érte volna el teljes műveleti képességét, azonban a felmerülő fejlesztési nehézségek miatt a program három éves késést szenvedett.
Az SZ–300 légvédelmi rakétacsalád örökségén fejlesztett SZ–400 Triumf a világ egyik legfejlettebb rakétarendszereként van számontartva. Megsemmisítési képességeit tekintve 400 km hatótávolságon és 30 kilométerig terjedő magassági tartományon belül hatékony ellenfele minden pilótanélküli és pilóta vezette légi járműnek és robotrepülőgépnek. Emellett képes maximum 3500 km távolságról indított közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére is.

A napvilágra került információk szerint a fegyverrendszer hatékonyan alkalmazható a lopakodó (un. stealth) technológiával készült légi járművek, valamint az oltalmazott objektumtól akár több száz kilométerre repülő légi előrejelző/felderítő és vezetési pont repülőgépek (pl. AWACS) megsemmisítésére is. A gyártó vállalat jelentése szerint a rendszer háromszor hatékonyabb (a viszonyítás alapjául szolgáló paraméterek nem ismertek – a szerk. megjegyzése), mint a jelenleg rendszerben lévő bármely más rendszer. A tavalyi évben tett orosz bejelentés miatt, miszerint a rendszer exportváltozata is elérhető lesz, komoly érdeklődés mutatkozik török, szaud-arábiai és egyéb Öböl-menti országok részéről. Telepíthetőségét tekintve elmondható, hogy az SZ–400 Triumf egy rendkívül mobil rendszer, telepítési ideje rövid.

Egy alegység két radarberendezést – egy légtérfelderítő és egy külön tűzvezető radart –, vezetési pont járművet, kommunikációs berendezéseket és indítóállványokat, állványonként négy-négy függőleges indítású, konténerben elhelyezett légvédelmi rakétát foglal magába.

Az alkalmazott rakéták aktív önrávezető rendszerrel is rendelkeznek, ezért képesek a vezérlő radarberendezés hatótávolságán kívül lévő célok megsemmisítésére is.

Az orosz hadiipar az SZ–400 rendszer mellett fejleszti a 90-es években rendszerbe állított SZ–300 komplexumokat felváltó SZ–500 légvédelmi rakétarendszert is, ami a hivatalos nyilatkozatok szerint 2012-ben készül el és alapvetően az orosz biztonságpolitika által „új fenyegetésként” aposztrofált közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni hatékony védelem céljára készül. Számítások szerint megsemmisítési távolsága eléri majd a 600 kilométert és tíz közeledő cél egyidejű megsemmisítésére lesz képes.

2010. február 20.

Forrás: Defense Update